Mennyei muzsika

Mennyei muzsika (Hungarian)

Egy barátnőm még mindig hisz a mennyországban.

Nem egy buta nő, mégis a nagy okossággal, Istenhez beszél.

Azt hiszi valaki hallgat rá odafenn.

Itt a földön szerfelett belevaló.

Bátor is, könnyen elvisel kellemetlenségeket.

Haldokló hernyót találtunk a földön, mohó hangyák mászták.

Mindig meghatnak a csapások, szembeszállni készen állok

De félek is, hamar szemet húnyok.

Ámbár a barátnőm könnyűnek találja, hogy a dolgok

természetük szerint folynak. Értem azonban

Néhány hangyát leseperve róla, letette

Az út túlsó oldalán.

Azt mondja, hogy behúnyom a szemem Istenhez, más nem

Magyarázza vakságom. Azt mondja, mint egy gyermek

Aki fejét a párnájába fúrja, hogy ne lássa a gyermeket, aki azt képzeli, hogy a fény

Szomorít, olyan vagyok.

A barátnőm mint egy ősanya. Arra bíztat

Ébredjek felnőve mint ő, legyek egy bátor személy-

Álmomban korhol a barátnőm. Sétálunk

Ugyanazon az úton, csakhogy tél van már;

Azt mondja amikor a világot szereted mennyei muzsikát hallassz:

Nézz fel, mondja. Amikor megteszem, semmi.

Csak fellegek, hó, fehér ügyek a fákon

Mint menyasszonyok a magasba szökkenve-

S akkor félek érte, látom

A világ köré feszített hálóba akadva-

Igaziból az út szélén ülünk, s a naplementét nézzük;

Néha a csendet madárfütty szúrja át.

Ebben a pillanatban próbáljuk megmagyarázni,

Hogy kibékültünk a halállal, egyedülléttel.

A barátnőm kört rajzol a porba, benne, a hernyó nem mozdul.

Mindig próbál dolgokat egésszé tenni, valami szépet, egy képet

Alkotni, ami magától élni képes.

Nagy csend van. Békés dolog így szótlanul ülni. A kompozíció

Lezárva, az út hírtelen sötétbe borul, a levegő

Lehűl, itt-ott a kövek megcsillannnak-

A mozdulatlanságot szeretjük mindketten.

A forma imádata a befejezés szeretete.