Sötét az emberélet, csupa bánat,

L'umana vita è oscura e dolorosa,

és benne semmi, semmi meg nem állhat.

non è ferma in lei nessuna cosa.

Csupán csak az Idő egyforma léptű.

Solo il passo del Tempo è sempre uguale.

Szerelmünk esztendőket napra szűkít,

Amor fa un anno come un giorno breve;

s a megcsömörlés is tengernyi évet

il tedio accoglier numerosi gli anni

sűrít egy napba, ámde ballagása

può in una sola giornata; ma il passo

meg nem pihen, nem változik. Chiaretta

suo non sosta, né muta. Era Chiaretta

tegnap leányka volt, ma ifjú nő már,

una fanciulla, ed ora è giovanetta,

ki holnap asszony lesz talán. Az ember

sarà donna domani. E si riceve,

ha erre gondol, szíven ütve döbben.

queste cose pensando, un colpo in mezzo

Hogy mind e gondot űzzem - írok, mert a

del cuore. Appena, a non pensarle, l’arte

művészet éltet engem, rendezetlen

mi giova; fare in me di molte e sparse

szívem világát szép egységbe fogja.

cose una sola e bella. E d’ogni male

Fájdalmaimra mindig a vers a gyógyír.

mi guarisce un bel verso. Oh quante volte

Övé az érdem rég s ma is - mit senki

– e questa ancora – per lui che nessuno

nem ért, nem ismer kínja, kára közben -,

piú sa né intende, sopra l’onte e i danni,

hogy fájdalommal terhes életemben

sono partito da Malinconia

végtére mégis boldog ember lettem.

e giunto a Beatitudine per via.